Majd négyszáz éve, mióta felfedezték, piszkálja az emberek fantáziáját a Szaturnusz egyik titokzatos holdja. Ahogy egyre több és jobb minőségű felvételt sikerült készíteni róla, az égitesttel kapcsolatban csak gyarapodtak a rejtélyek. Tényleg csak egy számos geológiai furcsasággal megáldott holdról van szó, vagy valami hihetetlenül ősi mesterséges objektum lenne?

Az Iapetus a Szaturnusz 17. holdja, és ezek közül a harmadik legnagyobb. Már 1671 óta tudunk a létezéséről, de igazából csak 1981-ben sikerült aránylag jó minőségű felvételeket készítenie róla a Voyager-2 űrszondának, ami 900 ezer kilométerre közelítette meg a holdat. A legérdekesebb nagyfelbontású fotókat azonban a Cassini űrszonda sugározta a Földre 2007-ben, a holdtól mindössze 1600 kilométeres közelségből.

20070923iapetus4

A különös égitest számos író, kutató és ufológus fantáziáját is beindította már, mivel az Iapetus egyik fele hófehér, és valószínűleg vízjégből áll, a másik fele pedig teljesen fekete, talán egy meteorbecsapódás következtében szétszórodott sötét anyag miatt. Ráadásul a hold világos oldalán egy hatalmas, 600 kilométer széles, kör alakú kráter látható, illetve az egyenlítője mentén egy 20 kilométer magas, 1300 km hosszú és 20 km széles gerinc fut körbe rajta. Ettől kísérteties hasonlóságot mutata a kultikus Star Wars filmek Halálcsillagával.

És ezt észlelted már?  Óriási méretű emberszabású lényre bukkantak az antarktiszi jégbe fagyva

lunaiapetus_109

A Naprendszer egyetlen holdja sem rendelkezik ilyen érdekes geológiai jellemvonásokkal.

Sok ufológus szerint könnyen lehet, hogy nem is igazi holddal van dolgunk, hanem egy mesterséges égitesttel, hiszen annyi furcsaság észlelhető rajta és feltűnően szabályos formációk borítják a felszínét, amelyek aligha lehetnek a véletlen művei. Inkább tűnik egy hatalmas űrbázisnak, vagy anyahajónak mint egyszerű holdnak. Kráterszaggatta felszíne is csak az évmilliárdok óta rárakódott jég- és portörmelék miatt mutatja természetes képződménynek.

maxresdefault

Külön érdekesség, hogy Arthur C. Clarke 1968-ban készült, 2001. Űrodisszeia című regényében a Iapetus felemás fényessége kulcsszerepet kapott. Akkor még nem állt rendelkezésünkre róla más információ, mint gyenge minőségű távcsöves felvételek. Clarke képzelete szerint a hold fényes területe egy idegen intelligencia által mesterségesen kialakított, nagy kiterjedésű, ovális olvadékfolt, amelynek az a célja, hogy felhívja magára az emberiség figyelmét. A megközelítésekor lett látható a főszereplő űrhajós számára a folt közepén álló fekete hasáb, amely egy számunkra idekészített csillagközi átjáró, egy “csillagkapu”. A regénnyel azonos című film készítésekor a költségvetés és a filmhossz túlzott növekedése miatt a találkozás a Jupiterhez lett áthelyezve.

És ezt észlelted már?  Csak netezni akart, marslakót fedezett fel a Curiosity szonda fotóin!

lunaiapetus_065_small

Többen furcsa geometriai rendszereket is felfedezni véltek a felszínén. Ráadásul nem is teljesen gömb alakú… Talán egykoron tényleg a Naprendszerünkbe érkezett idegen lények állították pályára, és éltek benne? Talán nekik öszönhetjük azt is, hogy élet van a Földön? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket feszegetnek a titokzatos, kétarcú holddal kapcsolatban.

20070923iapetus3

Mindenesetre elég messze van ahhoz, hogy fantasztikus elméleteket gyártsunk róla, hiszen egyhamar úgysem fog kiderülni, hogy melyik állja meg a helyét.