Mióta megvetette a fehér ember a lábát az amerikai kontinensen, egyre-másra olyan régészeti leletek kerülnek elő, amelyek alapjaiban rengetnék meg a világképünket, történelmünket és az emberi nem származásáról szóló teóriáinkat. A különös leletek sorsa általában az, hogy rejtélyes módon eltűnnek, mintha soha nem is léteztek volna. Pedig még az őslakó indiánok eredetmítoszaiban is szerepet kapnak a rejtélyes óriások, akiknek a maradványokat tulajdonítják….
Az irokéz, az Osage, a Tuscarora, a Huron, az Omaha, és sok más észak-amerikai indián népcsoport ősi legendáiban találkozhatunk óriási méretű emberszerű teremtményekkel, akik akkor éltek, amikor ősapáik még barlangokban laktak. De óriásokról szóló történetekkel találkozhatunk a görög eposzokban, a Bibliában, a Koránban, az ógermán mitológiában, a magyar népmesékben, és ki tudja még hány nép történeteiben világszerte.
Csak az amerikai kontinensen az elmúlt kétszáz évben legalább 1000 beszámoló született az ősi óriásokról. Ezek nagy része régészeti leletekkel kapcsolatos, de vannak köztük városi-, megyei történetek, levelek, tudományos cikkek, könyvek, fényképek, és néprajzi jelentések is.
Már a térkép is elképesztő, amelyen bejelölték az óriásokhoz kapcsolható leleteket…
A tárgyi leletek száma sajnos nem ismert, ugyanis a tudományos körök bizonyos rétege nagy alapossággal próbálja folyamatosan eltűntetni őket. (A híres Smithsonian intézetről egyenesen rémmesék keringenek, hogyan semmisítik meg a „besorolhatatlan” leleteket.) A leírások szerint számos órás méretű (2-4 méter magasságú) csontvázat, hosszúkás, és lapos koponyát, dupla fogsorral rendelkező hatalmas állkapcsokat, és óriási használati eszközöket is találtak már.
Amelyik lelet nem „kallódott” el az elmút évszázad folyamán, azt vagy hamisítványnak titulálták, vagy besorolták valamilyen teljesen abszurd kategóriába és a múzeumok pincéjében porosodik a mai napig.
Mekkorának kellett lennie egy ilyen a szakóca használójának?
Milyenek is voltak amerika ősi óriásai?
Az indián mítoszokból nem éppen a legbizalomgerjesztőbb képet kaphatjuk róluk. A Csaktó indántörzs történetei szerint a területükön egy fehér bőrű, 3 méter magas óriás faj élt már azelőtt, hogy ők odaérkeztek vándorlásuk során. A hegyek csúcsaira erődítményeket húztak, városaik pedig a közeli termékeny völgyekben voltak. Kíméletlenül írtották az indiánokat, ha összetalálkoztak velük. Virágzásuknak igen érdekes módon egy hatalmas özönvíz vetett véget…
A Kr. u. 4. századból származó Codex Vaticanus egyik ábráján is látható egy óriás, akit egy kb. 15 fős embercsoport megsebesít és köteleken vonszol.
A Navahó legendákban szintén fehér bőrű óriásokról mesélnek, akik az égből érkeztek, és fejlett bányászati tudással rendelkeztek. Szintén erődítményeket húztak fel mindenfelé… Az Ute és Paiute indiánok óriásai visszataszító, 3 méter magas kannibálok voltak, aki barlangokban éltek… Előszeretettel fogyasztották el a lemészárolt indiánok hulláit.
A New York times 1851-es megalapításától fogva 100 éven keresztül rendszeresen adott hírt óriások csontvázainak a felfedezéséről Amerikában. Az 1950-es évektől azonban mintha elvágták volna az ilyen jellegű híradásokat. Ennek oka az, hogy ahogyan egyre nagyobb teret nyert az evolúciótan, úgy vált egyre inkább nemkívánatossá az azt megkérdőjelező ősi leletek bemutatása. Az evolúcióelméletbe ugyanis nem fér bele az, hogy a földön régen olyan emberek is élhettek, akik fizikailag nagyobbak és fejlettebbek lehettek, mint az „evolúció csúcsán” álló modern ember.
Az interneten kutakodva százszámra találhatunk múlt XIX. és XX. századi cikkeket az óriásokhoz kapcsolható leletekről…
Az 1800-as években élt William Frederick, ismertebb nevén Buffalo Bill. Önéletrajzában leírja, hogy egyszer egy indián behozott a táborukba egy irreálisan nagy emberi csontot. Amikor Bill megkérdezte, hogy honnan származhat ez a lelet, az indián elmondta, hogy azon a környéken régen olyan óriások éltek, akik háromszor nagyobbak voltak az embereknél. Bill azt is leírta, hogy az amerikai indiánok miként emlékeznek egy vízözönre: „Ezek az óriások tagadták a Nagy Szellem létezését, ezért ő egy hatalmas vihart támasztott. A víz egyre magasabbra emelkedett, ami a büszke óriásokat a völgyekből felkényszerítette a hegyekbe. Végül a hegyek teteje is víz alá került, és a hatalmas emberek mind megfulladtak. Miután a föld ismét megszikkadt, a Nagy Szellem arra a következtetésre jutott, hogy az embereket túl nagynak és túl erősnek alkotta. Hogy kijavítsa hibáját, olyan emberi fajt hozott létre, amely kisebb növésű és kevésbé erős.”
Érdekes egybeesések fedezhetőek fel a világ távoli pontjain élt régi népek meséi, legendái közt. Vajon valóban csak kitaláció, világméretű összeesküvés-elmélet lenne az ősi óriásokról szóló történetek, mint ahogyan a tudósok be szeretnék állítani, vagy valóban élhettek egykor ezek a félelmetes emberszerű lények?
Kicsit furcsa a tudomány hozzáállása, hogy a nagy testű dínókat természetesnek veszik, elfogadják, hogy millió évekkel ezelőtt éltek, csontvázaikat kiállítják. De ha az emberről van szó, egyből elzárkóznak, hamisítványnak kiáltják ki a leleteket, nagy testű ember nem létezhetett! Miért is nem? Csak az állatok lehettek nagyok régen, az emberi faj nem? Egyszerűen elmeszelik ezeket a feltételezéseket. Valami nagyon nem stimmel az emberi faj történelmével. De a „tudósok” valami többet is tudnak, amiért tagadják az óriások létezését. Az óriások lennének a Föld jogos lakói, és a túlélő egyedei visszakövetelik lakhelyüket? Netán ma a Hold és más bolygók felszíne alatt élnek, tudományban messze megelőzve a mi apró termetű fajunkat? Sötét titkokat őriznek a tudósaink, akik közelebb kerültek az igazsághoz, mint azt mi gondolhatnánk.
Ha bebizonyosodna, hogy nem a ma élő ember az „első” a bolygón, az leginkább az egyház hatalmát ásná alá. Márpedig hatalmuk az van, nem kevés, hogy a ragya cifrázza ki a pofájukat! Elér a kezük mindenhova. Eltüntettetik a leleteket, befogják a szájakat. Hisz ez a planéta csak 6ezer éves :D.
Lehet, hogy a dogmatikusoknak abban igaza van, hogy a világ 6 ezer éves… a jelenlegi formájában. Előtte volt egy kataklizma, vagy valami nagy változás, amely az előző ciklust lezárta, és abban az előzőben lehettek óriásnak nevezett emberek is, akik minden további nélkül képesek voltak nagy köveket, oszlopokat mozgatni, főleg, ha a technikájuk fejlettebb volt a mai emberi technológiánál. És nyilván a saját méretükhöz alakították a ma monumentálisnak nevezett építményeket. És nagyon elképzelhető, hogy az ő technikájukat a ma embere is megismerhette, hiszen van, ahol a hangrezgésekkel, vagy interferenciával képesek mozgatni nagy sziklákat (kürtökkel lámák tartottak bemutatót!). Vagy a korall-kastély építője a múlt század elején, valami régi technológiát használt, hogy egyedül képes volt nagy súlyú tömböket mozgatni ( éjszaka dolgozott!). A Föld történelme során több ciklus is létezhetett, a „teremtő(k)” radírozta ki a sikertelen, vagy éppen rossz irányt vevő életet. Netán a földön kívüliek voltak a radír? Mégis egy felsőbb tudományos kísérlet szenvedő alanyai vagyunk? programozott élet-szimulátorba vagyunk bezárva? Elvileg még 222 éve van a jelenlegi világnak, ismerve a zsidó időszámítást, az jelenleg az 5778. évébe lépett. 🙂