Egy őrült angol zseni, aki valójában designer, elhatározta, hogy kipróbálja milyen lehet kecskeként élni! Speciális művégtagokat készíttetett és kecskének álcázva magát, néhány napra beépült egy svájci kecskenyájba. Ilyen nincs, gondolhatnánk. De a fotók magukért beszélnek.
Egy nem mindennapi designer, a brit Thomas Thwaites ki akarta próbálni, hogy milyen lehet kecskeként élni. Ahhoz, hogy aránylag kényelmesen tudjon négykézláb közlekedni, és átérezze a kecskeség fizikai részét is, speciális művégtagokra volt szüksége.
A kényelmetlen felszerelést némi álcával is feldobta, és beszerzett egy speciális sisakot is, mivel sokszor elesett, és alaposan összetörte magát a fura öltözetben. Ezután konzultált egy viselkedéskutatóval, hogy ki tudja zárni tudatos énjét, a mindennapi problémákat elméjéből, és úgy tudjon majd gondolkodni, mint egy kecske.
A svájci Alpokban talált egy vállalkozó kedvű kecskepásztort is, aki nem nézte aberráltnak, és megengedte, hogy furcsa öltözékében kecskeként éljen a nyájjal együt
Milyen kecskeként élni?
„Sokkal nyugodtabb, és minden sokkal egyszerűbb. Nincsenek frusztrációk, egzisztenciális terror, csak a lágy fű, a hegyek és a friss levegő.
Persze számos nehézséggel kellett szembenéznie, például a szokatlan testhelyzetben hatalmas megerőltetést jelentett a karjain járni. Aztán ott voltak még a meredek svájci hegyoldalak. Ha elesett, nem tudta használni a kezeit, hogy felfogja az esést, vagy hogy gyorsan feltápászkodjon. Pokoli kínlódás volt számára egy-egy ilyen baleset. Ráadásul igen hidegek a svájci éjszakák, ezért kénytelen volt segítőjével egy sátorban aludni, nehogy megfagyjon.
A beilleszkedés sem ment zökkenőmentesen. Jó idejébe telt, hogy elhitesse a kecskékkel, hogy ő is csak egy közülük, bármilyen furcsán is néz ki. Együtt legelt velük a hegyoldalban, velük menetelt, ha másik legelőre vonultak. Persze akadtak állatok, melyek gyanakodtak és ez nem volt elhanyagolható veszély, mert a kecskék szarva elég hegyes ahhoz, hogy komolyabb sérüléseket okozzon, főleg egy védekezésre képtelen emberen.
„Az egyik állat egyre gyanakodott, hogy nem vagyok valódi kecske. Ilyenkor mindig gyorsan legelni kezdtem, és egy idő múlva, elhitte, hogy a nyáj tagja vagyok…”
A kecskepásztor szerint, akinek a nyáj legeltetése volt a feladata, a csorda teljesen elfogadta a férfit.
A designer összesen három napon át élt és utazott a kecskékkel és még három napot töltött magányos kecskeként a hegyekben. Végül élményeiről és tapasztalatairól könyvet írt.
Biztos nagyon izgalmas írás lett!
